| Menhelyi gyerekek |
2020-11-25 22:01:27 |
| Menhelyi gyerekek Darabka a végtelen láncból, melynek neve: emberiség. Totyognak a névtelen úton reménytelen egyformaságban, egymás kezét szorítva fáradt igyekezettel, tétova szemekkel bámulva a város várfalait, hol cicomás kis apródok élnek kacagás közt, tündérszavú édesanyákkal. Elnézem őket szomorún, míg törékeny, szőke nevelőjük soraikat rendezv... |
| Apokalipszis vége |
2020-02-04 16:25:05 |
| 1995-ben kezdték el Sziámiék a Mónika Showban bemutatott sátánistákkal egészen 2005-ig olvastatni velem a Jehova és a debreceni bibliát, éjjel-nappal nyomogatva a szívemet, hipnózisban hangosan kiabáltatva, hogy pusztító, ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni, meg hasonlókat. Tik volt a szóhasználatuk a ti helyett. II-es elmeosztályával együtt mészároltak minket a bibli... |
| Vigasztaló cica |
2019-02-06 18:41:25 |
| A kutyus ugyanis rettegve lapult az ágyon. És ekkor a család cicája felugrott mellé, és gyengéden vigasztalni, nyugtatgatni kezdte. Ráadásul mindez nem csak egyszer, hanem hosszú órákon át folyamatosan, amíg a gazdi haza nem ért. Imádjuk! ................. A kamera lefülelte,... |
| Kossuth cigivel tort ülő politikusok és Magyarország |
2018-10-04 20:04:50 |
| Magyarország 1956-tól embereken hajtja végre az elmeosztályai szerepeit, könyveit, sorsát, tettét megállás nélkül, amit eddig a világon emberiség ellen elkövettek egyesével haladva végig az elmebetegein. Így vándoroltak külföldre, így végeztek ki folyamatosan minket értelmiség legyőzői mellett a cigánynáciknak, Józsefvárosával Dollinak, Szandi cigánynácijaival, Heves megyével, s... |
| Jelenések 6. pecsét, Armageddonnal 1983. |
2018-09-28 13:21:51 |
| 1982-ben, miután már a lírai karámja a narancsoknak születésem óta beöltöztetett engem jelmezeibe a főszereplőknek, két báránya is lettem a bibliai állandó apokalipszisnek, a Talmud nácijainak 13-as halál kártyás báránya és a Főnix Csepregi Éva Rákóczi terének báránya, már odaértek a Jelenések könyve 6. pecsétjéhez az amerikai elmeosztályával Miskolcnak. Ekkor megrendezték a Szell... |
| Kattika: Plútó, a csillagok ura |
2018-09-26 16:41:18 |
| Kattika: Plútó, a csillagok ura Kidolgoztam 1995-ben az egykori bolygók lakosainak történelmét, a rózsakeresztes rend Plútó ura általi létrehozását, Jupiter-lány kalandjai címmel, mely szerint a csillagok művészei és feltalálók, újítók mindig ki voltak téve veszélynek, mert azt tanította nekik Plútó, Róbert atyát küldve álomvilágában a Holdnak hozzájuk, fekete kereszten hét... |
| H.Kohut Katalin: Az öregedés (Vilma-Béla Párbeszéd) |
2018-09-26 13:15:55 |
| H.Kohut Katalin: Az öregedés (Vilma-Béla Párbeszéd) - Béééla! Hallottad azt a közmondást, hogy aki kíváncsi, az hamar megöregszik? - Igen, drága Vilma, tudom is, hogy miért mondják. - Miért, Bélám? - Azért, mert aki sokat akar tudni a világ titkairól, miközben felfedezi azokat, meg is őszül és megöregszik kívül és belül a tudattól, hogy rettenet és tőr volt mindig az ember... |
| H.Kohut Katalin: Feltétel nélkül |
2018-09-26 08:45:54 |
| H.Kohut Katalin: Feltétel nélkül Minden zárhoz tartozik egy kulcs, minden kulcs keres egy zárat." Csitári-Hock Tamás Légrádi Anna tanárnőként dolgozott egy általános iskolában. Nehezen birkózott meg a mindig új kihívásokkal, már ami a problémás gyerekek magatartásbeli hiányosságainak kezelését jelentette. Itt volt a gond, hogy hiába fenyítette meg ujjával és szép é... |
| H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek, az énekes pacsirtának |
2018-09-25 22:12:51 |
| H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek, az énekes pacsirtának Drága Gyuszi, félve mondom a nevedet, mert még bennem van az éles tőr, mit közösen viseltünk borsodi sorsként. Nagyon szerettük, féltettük, óvtuk egymást, Te engem és én Tégedet. Nem értettük, mi történt velünk, értetlen néztünk a világba, nem volt segítségünk, nem volt könyörület, nem kegyelmezett... |
| H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek |
2018-09-25 22:11:49 |
| H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek (Kohut Gyuszika emlékére) H.Kohut Katalin: Levél öcsémnek, az énekes pacsirtának Drága Gyuszi, félve mondom a nevedet, mert még bennem van az éles tőr, mit közösen viseltünk borsodi sorsként. Nagyon szerettük, féltettük, óvtuk egymást, Te engem és én Tégedet. Nem értettük, mi történt velünk, értetlen néztünk a világba, n... |
|
Következő